Kamélia fajták

A japán kaméliának, ennek az elbűvölő virágokkal büszkélkedő fás szárú örökzöld cserjének a szülőhazája Ázsia.

A gyönyörű, szabályos, s ma már igen változatos színekben fellelhető virágok csak olyan területeken tudott elterjedni, ahol a téli klíma viszonylag enyhe, mentes az igazán kemény fagyoktól.

Ez az alapvetően árnyékkedvelő, bokrosodó habitusú növény jól felismerhető ovális vagy tojásdad, fényes leveleiről, s kerekded formájú, már-már tökéletes megjelenésű virágairól, melyek a virágzás csúcsán szinte elborítják a cserjét.

 A japán kamélia csésze alakú, egyszerű, félig telt vagy telt virágai tavasszal nyílnak, átmérőjük elérheti a 9-12 cm-t is.

A virágok színskálája a hófehértől a halvány rózsaszínen át az élénkpirosig terjed, de vannak cirmos változatai is.

Európa enyhébb vidékein gyakran ültetik védett fekvésbe falak vagy kerítések elé, ahol egyes fajtái akár 4-6 m magas fává is nevelhetők, hazánkban azonban leginkább csak konténeres növényként tartható.

Savas kémhatású, jó vízáteresztő képességű talajt, valamint félárnyékos vagy árnyékos, védett fekvést igényel.
A japán kamélia rosszul reagál a hirtelen hőmérsékletváltozásra csakúgy, mint a rendszertelen, nem megfelelő öntözésre, vagy éppen helyének megváltozására, s ilyenkor bimbóit is könnyedén ledobhatja.

 A tavaszi fagyok elmúltával legjobb, ha a szabadban neveljük a kert egy félárnyékos részében, a télhez közeledve azonban a konténeres növényt nagyon világos, ugyanakkor kifejezetten hűvös helyen kell teleltetni.

A japán kaméliának számos fajtáját nemesítették ki, melyek között vannak jobb fagytűrésű változatok is, de ezek kiültetésével is csak az ország legmelegebb pontjain érdemes próbálkozni.

A növény mészkerülő természete miatt az öntözéshez érdemes esővizet használni.
Az elhalt és beteg hajtások eltávolításán felül nem igényel metszést.

Az esetleges metszési munkálatokat időzítsük közvetlenül a virágzást követő időszakra, mivel a későbbi metszés a virágzás rovására mehet.