3-4 méter magasra növő,  lassú növekedésű nagyobb cserje vagy kisebb fa, mely jellegzetes alakú, hófehér virágainak sokaságával hívja fel magára a figyelmet a tavaszi időszakban.

Ez a viszonylag könnyen nevelhető lombhullató cserje még március-áprilisban, jóval a lombfakadás előtt hozza mutatós, keskeny, hosszúkás szirmokból álló, illatos, csillag alakú virágait.

 Levelei sötétzöldek, tojásdad alakúak. A cserje alakja általában kissé terebélyes, gömbölyded formájú, ami sok esetben több törzzsel rendelkezik.

A legkönnyebben nevelhető magnóliák közé, mivel enyhén lúgos kémhatású talajban is szépen fejlődik, feltéve, hogy az nem túl száraz.

Napos vagy félárnyékos fekvésben, közepesen kötött, agyagos, jó vízáteresztő képességű talajban érzi igazán jól magát.

Az erős szelektől védett állásba kell elhelyezni.

Ha déli fekvésbe ültetjük, a bimbói hamarabb kinyílnak.

A kora tavaszi erős fagyok károsíthatják a virágait, a növény azonban teljesen télálló az ország egész területén.

Metszeni alig kell, legfeljebb csak az elhalt ágakat távolítsuk el róla nyár közepén.