Mogyoró fajták

Magyarországon is őshonos lombhullató cserje.

Nemcsak díszkertekbe és parkokba ültetik, hanem ősidők óta kifejezetten termesztik is értékes ehető terméséért.

A növény 3-5 méterre növő terebélyes cserje, mely kedvező körülmények között akár soktörzsű bokorfává is fejlődhet, s ebben az esetben magassága akár a 8 m-t is elérheti.

A cserje egyenes vesszőin fejlődő lomblevelei oválisak, kétszeresen fűrészes szélűek, a fonákukon lágyan szőrösek.

Kora tavasszal nyíló virágzata jellegzetes barkavirágzat, melyben a porzós virágok csoportosan csüngenek az akkor még csupasz ágakon.

Termése csonthéjas makktermés, melyet harangalakban rojtosan felhasogatott fellevelekből álló kupacslevél vesz körül.

Sövényként és szoliterként egyaránt megállja a helyét.

Napos vagy félárnyékos fekvést igényel.

Talajban nem válogatós, csak az a fontos, hogy jó vízáteresztő középkötött talaj legyen.

Nem fagyérzékeny, mivel még az akár -25 fokos hideget is elviseli

Mivel fényigényes növény, fontos, hogy a bokor belső ágai is elegendő fényt kapjanak, ezért nem szabad, hogy az ágrendszer túl sűrűvé váljon.

A virágok mindig az előző évi vesszőkön fejlődnek, ezért metszeni csak elvirágzás után március végén, áprilisban célszerű.