Ez az örökzöld, aromás illatú félcserje a mediterrán vidékekről származik, és egy kertből sem hiányozhat.

A levendulát a rómaiak terjesztették el egész Európában, és míg náluk szépségápolásra, illatosításra használták, addig Európában a kolostorok kertjeiben főleg gyógynövényként termesztették.

Manapság Dél-Franciaországban Provance a levendulatermesztés fő központja, ahol a kozmetikai ipar használja fel a levendula erős aromájú olaját.

Hazánkban a Tihanyi-félszigeten, található jelentős levendulaültetvény ahol száz hektáron terül el az "öreglevendulás", amelyet az 1920-as években telepítettek, a magyar elnevezés a francia levendulára onnan eredhet, hogy a levendulatelepítéséhez Franciaországból rendelték a szaporítóanyagot.

Ez a nálunk is télálló, virágzati szárral együtt kb. 60-80 cm magas növény bokros növekedésű, dúsan ágas cserje, melynek vékony szárain, július elején jelennek meg az első virágok.

Virágai kékeslilák vagy mély-lilák, az álfüzérek a növény felső részén virulnak.

Levelei keskenyek, szürkés-zöldek, aromásak.

Szárított virágai sokáig elállnak, s nyugtató illatukkal és rovarűző tulajdonságukkal jó használatot tesznek a lakásban.

A levendula akkor mutat igazán jól, ha nagyobb csoportokba ültetjük akár más növényekkel társítva, akár szoliterként.

Ideális növény lehet teraszra is dézsába ültetve is.

A tápanyagokban viszonylag szegény, meszes talajokon is szépen fejlődik, de mindenképpen napos, meleg, lehetőleg védett helyet igényel.

Túlöntözését kerülni kell.

A későbbi dúsabb fejlődés érdekében érdemes kétharmadára visszametszeni az ágait, a fás részeit azonban ne vágjuk le.